maot logo
mail
MAGYAR AKUPUNKTÚRA ORVOSOK TÁRSASÁGA
Alapítva 1989
Categories Menu

Fitoterápia

 

festmeny_madarak

A FITOTERÁPIÁS szekció néhány lelkes orvos és gyógyszerész munkáján alapul. Céljaink:

  • a gyógynövények tudományos megismertetése,
  • az új hatóanyagok és terápiás területeket ismertetése,
  • a gyakorló orvosoknak, a gyógynövény készítmények – galenikumok, gyógyteák, gyógytermékek – gyógyászatban való használatának elősegítése,
  • a gyógyszerészeknek naprakész információt szolgáltatása, a hozzájuk forduló gyógynövényt igénylő betegek részére,
  • a fitofarmakonok elismertetése, hogy minél teljesebben feleljenek meg a gyógyszerekkel szemben támasztott általános követelményeknek,
  • a gyógynövények alkalmazási lehetőségeinek kiterjesztése,
  • a gyógynövények felhasználhatóságának, korlátainak ismertetése (pl. a toxicitás, az interakciók, a kontraindikációk kérdésköre).

Dr. Szőllősi Róza – a szekció vezetője

Alternative medicine

A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett, reumatológus és fizioterás szakorvos. A természetes gyógymódok híve, a Hagyományos Kínai Orvoslást Kínában, Vietnámban, Mongóliában tanulmányozta és az akupunktúra jártasságból, valamint a Hagyományos Kínai Orvoslásból is sikeresen vizsgázott az Orvostovábbképző Egyetemen.

Egész pályafutása alatt előnybe részesítette a természetes gyógymódokat, melyeket Amerikától a Fülöp szigetekig tanulmányozott, és a napi gyakorlatban alkalmazza.

Az orvosi kamara fennállása óta – mint évente újra megválasztott fővárosi küldött – látja el érdekképviseleti feladatait.

Szőllősi doktornő a MOTESZ – en belül a Fitoterápiás Társaság főtitkáraként lendületes úttörő munkát végez.

Az új fitoterápia szekció alakulásával (a MAOT-on belül) adódó nagy kihívásokat és lehetőségeket felmérve, várja minél több kolléga érdeklődését és aktív részvételét a szekció elindításában és felvirágoztatásában.

Mi a fitoterápia ?

Növénnyel vagy annak részeivel (nem gyógyszernek minősülve), fitofarmakonokkal: izoláltan vagy több anyag keverékével, betegségek vagy zavarok kezelésére, megelőzésére szolgáló terápiás eljárás.

A fitoterápiás szerekkel szemben támasztott elvárások (megfelelő minőségi-, hatékonysági-, ártalmatlansági szempontok), kevesebb mellékhatásuk legyen, mint a hagyományos gyógyszereknek.

Különös összetételük befolyásolják a közérzetet.

Nem alternatíva, hanem a természetes gyógymódok kiegészítő, vagy adjuváns kezelését teszi lehetővé.

A fitoterápia különleges terápiás irányzat, a természettudományos medicina része.

A fitofarmakonok , nem egyszerű dózishatással bírnak, két ható tényező találkozása (a növényi- és az emberi organizáció), szemben pl. a kemoterápiákkal, megkülönböztető jellegű.

Kiválóan lehet öngyógyszerelésre alkalmazni.

Gyógynövénnyel helyettesíthetők pl. a tranqvillánsok, a szedatívumok, a hypnotikumok, stb.

A gyógytea elkészítés szertartás is egyben.

Mi a fitoterápia célja?

A megzavart testfunkciók kauzális, lehetőleg direkt, kísérletileg megalapozott EB alapon reprodukálható befolyásolása.

Egy kis gyógynövény történet

“Semmit nem találunk a legmodernebb gyógyszerek között, amelynek csíráját meg ne lelnénk az elmúlt idők gyógyszereiben”

Maximilien E.P. Littré

Gyógynövények története

herbalAz Egészségügyi Világszervezet felmérései szerint a Föld népességének kétharmada – kb. 4 milliárd ember – elsődleges orvosságként, ma is gyógynövényeket használ. A régi idők orvosaival szemben alapvető elvárás volt, hogy ismerjék és használják a gyógynövényeket.

Amit 5000 évvel ezelőtt gyógynövényként ismertek, ma is az. Az egymástól több ezer mérföldre élő, függetlenül létező kultúrákban számos, hasonló felhasználású gyógynövény létezik; pl: angyalfű és édesgyökér (az európaiak, az ázsiaiak és az indiánok is a légzőrendszeri megbetegedésekre), komló és mentafélék (valamennyi kultúra gyomornyugtatóként), medveszőlőlevél (Európa, Ázsia, Amerika vizelethajtó), fehér fűz (minden kultúrában gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító). A 19. század folyamán éppen ezek a növénygyógyászati ismeretek vezettek a növényi kivonatok, majd a gyógyszerek előállításához.

A növényi gyógyítás négy fő tradicionális csoportba tagolódik; a kínai, az ayurvédikus (indiai), az európai (beleértve az egyiptomit és a görögöt is) és az indián hagyományokra.

Kínai növénygyógyászat

kinai-novenyekSen Nang császárt tartják (ie. 3400 körül) az első gyógynövénykönyv – Pen Cao Csing – szerzőjének. A könyv 237 gyógynövényreceptet tartalmaz. Ez a könyv az évszázadok folyamán egyre bővült. 1590-ben Li Si Csen megjelentette 52 kötetes! művét, a Pen Cao Kang Mu -t (Gyógyító növények jegyzéke), amely mérföldkövet jelentett a gyógyítás terén, hiszen 1094 gyógynövényt és 11000 féle felhasználásukat közölte. A gyarmatosítás alatt a gyógynövény gyógyászat a háttérbe szorult, a kínai egészségügyi kormányzat 1949-ben kijelölte az új irányelveket; a tradicionális kínai és a nyugati medicina eredményeinek egyesítését. Ez a folyamat a mai napig tart.

 

Indiai gyógyászat, ayur (élet) – véda (tudás)

Az indiai növénygyógyászat egyidős a kínaival. Első írásos említése ie. 1200-ban, az első orvosi iskola és megalapítójának Punatvasu Atreya-nak a tevékenysége. A legősibb könyv a Rig Véda 67 gyógynövényt ír le. A 6. századtól az ayurvédikus orvoslás hatott az arab, a görög-római, a közel-keleti és az ázsiai orvostudományra is. India és Pakisztán lakosságának 70-80 %-át ma is ayurvédikus orvos kezeli.

Egyiptomi orvoslás

1874-ben a Luxor melletti Tombs – völgyben, Georg Ebers találta meg a legrégibb orvosi szöveget; 21 méter hosszú papirusz tekercs, ie. 1500 körül íródott, 1000 év orvosi történelmét írja le. 876 gyógykészítményt és több mint 500 növényt sorol fel, ezek 1/3-a ma is használt gyógynövény (kömény, szennalevél, kakukkfű, lenmag, fokhagyma, stb.). Ie. 500 körül az egyiptomi herbalistákat tekintették a legjobbaknak, Rómától – Babilonig az uralkodók orvosai voltak (tudásra vágyó orvosok is – pl. Galenus – Pergamonban és Alexandriában tanultak).

Európai növénygyógyászat

Az első valódi botanikus orvos a görög-római Dioszkoridész (isz. 1. sz.) volt. A 78-ban megjelent “De Materia Medica ” című művében 600 gyógynövényt tárgyal. Könyve 1500 éven keresztül a herbalisták alapműve volt. A római birodalom hanyatlása után a bencés kolostorok lettek a gyógynövény előállítás központjai, ők terjesztették el azt az arab szokást, hogy a növényeket alkoholban áztassák, a gyógylikőrök is innen erednek. A legkiemelkedőbb bencés herbalista apáca főnökasszony a bingeni Hildegard volt (1098-1179). Őt még nem érintették a boszorkány üldözések, melyek később kezdődtek és a növénygyógyászatot is 350 évre visszavetették. 1450-től, a könyvnyomtatás elterjedésével, fűveskönyvek sorozatai jelentek meg. Az angol Nicholans Culpeper “Teljes fűvészkönyv”-e, 1652-től több mint 100 kiadást ért meg, csak a Biblia és Shakespeare művei múlták felül.

Újvilág

A kezdetben lenézett indiánoktól a telepesek számos gyógynövény recepturát átvettek a gyulladások, a láz, a sebek, stb. kezelésére. Legnagyobb alakja Samuel Thomson volt (1760-1843). A növénygyógyászat tömeges elterjesztésével szembekerült kora orvosaival, akik jószerivel csak érvágást, hashajtást és higanyos kezelést alkalmaztak. Az 1820-ban megjelent hivatalos “Amerikai gyógyszerkönyv”- ben, már a felsorolt kezelések 2/3-a növényeken alapult.

A huszadik század

A növényi készítmények jelentősége a 20. század évtizedeiben csökkent. Nem az egyes gyógyszerek vesztettek értékükből, hanem a szintézis útján előállított készítmények terjedtek el. Azonban az új lehetőségek megjelenésével párhuzamosan egyre gyakoribbá váltak a nem kívánt mellékhatások, allergiák. A hetvenes évektől kezdve ismét növekszik a gyógynövények jelentősége, egy külön iparág alakult ki és számos új alkalmazás is megjelent a növénygyógyászatban.

Kínai gyógynövény terápia

A kínaiak hisznek abban, hogy képesek megérteni és megfigyelni a természeti világot, és hogy az egészség és betegség a természetben uralkodó rend szabályainak van alávetve.

A régi kínai gyógyszerkönyvek leírói között voltak csillagászok, geológusok, mágusok, technológusok, okkult művészetekben járatos emberek is, az orvosokon, gyógyszerészeken kívül.

Már a “Matéria Medica Alapkönyve” c. írásban a gyógyszereket, az íz ( amely 5 féle; édes-keserű, savanyú, sós, csípős, pikáns – ahogyan érzékeljük a szánkban), a hőmérsékle t (5 féle; forró, meleg, hideg-hűvös és semleges, – milyen módon hat a gyomorban és a bőrön; melegít vagy hűt ), a toxicitás és a terápiás felhasználás alapján írták le. Később belevették a gyógynövények kombináció it, reakcióin ak leírását, funkcióit, elsődleges klinikai alkalmazását , felhasználás és elkészítés módját is.

A fejlődés két módon érték el a kínai gyógynövény alkalmazás területén; újraértékelték a régi gyógynövényeket, és az indikációit kibővítették, valamint kapcsolatot teremtettek a HKO elmélete és a növények tapasztalat útján megismert terápiás hatásai között.

Alkalmaznak olyan leírásokat is hogy, milyen módon fejtik ki funkcióikat az adott gyógynövények a hatásuk létrehozásában, ezek szerint:

  • eloszlatnak valamit (az ártó tényezők valamelyik fajtáját: hideget, meleget stb.).
  • pangást oldanak (a meridiánok keringésében levőt, a vér útjában levő pangást stb.).
  • serkentenek valamilyen élettani funkciót.
  • hashajtóhatásúak,
  • a szervezetben bent rekedt kóros váladékokat (takony, izületi folyadék stb.) feloldja, elfolyósítja,
  • összehúzó hatást fejtenek ki,
  • szárítanak,
  • nedvesítenek.

Kapcsolatot állapítanak meg a gyógynövények és az általuk használt 5 elem-fázis; fa, tűz, föld, fém és víz, között.

Megkülönböztetik a hatás szempontjából, hogy a HKO szerint milyen fajta kórlefolyásra hat; külső-belső, hideg-meleg, többlet-hiány, vagy a jin-jang elváltozások.

Művészi szinten válogatja össze a gyógynövényeket abból a célból, hogy milyen terápiás hatást váltson ki, minimálisra csökkentik a mellékhatást és a toxicitást.

Általában több sajátosság figyelembevételével állítják össze a különféle gyógynövény kombinációkat:

  • kölcsönösen kiegészítik egymást,
  • egymás hatását erősítik, fokozzák,
  • ellenhatást fejtenek ki,
  • elfojtást okoznak,
  • antagonisztikus hatásúak,,
  • inkompatibilisek,
  • egyszerű hatásmechanizmusúak.

Érdekes hierarchikus felosztást is alkalmaznak:

  • Úr : a fő terápiás hatásért felelős gyógynövény,
  • miniszter vagy munkatárs , aki fokozza, ill. segíti az előző kategóriát,
  • szárnysegéd , akik a következő funkcióból egyet vagy többet látnak el: a kísérő szimptómákat kezeli, a fő alkotóelem toxicitását mérsékli, az urak vagy miniszterek segítése a fő terápiás hatás elérése céljából, vagy más módon történő segítségnyújtásban,
  • a hírnökök : a többi alapanyagot a megfelelő, specifikus csatornába vagy szervbe vezetik, vagy azon fáradoznak, hogy összhangba hozzák a hatásukat,
  • vannak olyan receptek, amik csak urat, vagy csak minisztert tartalmaznak.

Egyéb gyógyszerelési lehetőségek

Vannak olyan receptek:

  • Amelyben egy komponensnek több funkciója is van,
  • Súlyos betegségekben alkalmazzák a patológiás folyamat támadását,
  • Valamilyen élettani tevékenységet megerősítenek,
  • Biztosítják a meridiánok normális irányú keringését, ha a fel-leszállás felborult,
  • Összehúzó hatást fejtenek ki,
  • Szétszórnak valamilyen ártó hatást,
  • Az adagolásukkal megoldják azt, hogy egy terápiás stratégiának a specifikus aspektusait hangsúlyozzák, vagy ellenkezőleg elhanyagolják (pl. könnyű-nehéz, mérsékelt, szelíd),
  • Az adagolás mértékénél figyelembe veszik a betegség súlyosságát,

Ami eltér a NYO-tól az, hogy a HKO-ban, a kínai orvos “szakszerűbben” tudja figyelembe venni a gyomor meridián állapotát, ami nagymértékben befolyásolja az elérhető hatást (pl. képes-e felszívódni, milyen módon stb.).

A kínai módszer nagymértékben meg tudta őrizni az elméleti és gyakorlati gyógynövény-terápiát.

 

vissza a szekciókra

vissza a lap elejére