Szekciók
Fitoterápia
A FITOTERÁPIÁS oldalak néhány lelkes orvos és gyógyszerész vezetésével, valamint néhány tag önkéntes közreműködésével azt kívánja elősegíteni, hogy a téma iránt érdeklődők informálására:
- a gyógynövények tudományos ismereteinek fejlessze,
- az új hatóanyagok, és terápiás területeket ismertesse,
- a gyakorló orvosoknak a gyógynövény készítmények, galenikumok, gyógyteák, gyógytermékek, gyógyászatban használatát elősegítse,
- a gyógyszerészeknek naprakész információt szolgáltatasson, a hozzájuk forduló gyógynövényt igénylő betegek részére,
- a fitofarmakonok elismertetése, hogy minél teljesebben feleljenek meg, a gyógyszerekkel szemben támasztott általános követelményeknek,
- a gyógynövények alkalmazási lehetőségeit kiterjessze,
- a gyógynövények felhasználhatóságát, korlátait ismertesse (pl. a toxicitás, az interakciók, a kontraindikációk kérdésköre).
Dr. Szőllősi Róza - a szekció vezetője
A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett, reumatológus és fizioterás szakorvos. A természetes gyógymódok híve, a Hagyományos Kínai Orvoslást Kínában, Vietnámban, Mongóliában tanulmányozta és az akupunktúra jártasságból, valamint a Hagyományos Kínai Orvoslásból is sikeresen vizsgázott az Orvostovábbképző Egyetemen.
Egész pályafutása alatt előnybe részesítette a természetes gyógymódokat, melyeket Amerikától a Fülöp szigetekig tanulmányozott, és a napi gyakorlatban alkalmazza.
Az orvosi kamara fennállása óta - mint évente újra megválasztott fővárosi küldött - látja el érdekképviseleti feladatait.
Szőllősi doktornő a MOTESZ - en belül a Fitoterápiás Társaság főtitkáraként lendületes úttörő munkát végez.
Az új fitoterápia szekció alakulásával (a MAOT-on belül) adódó nagy kihívásokat és lehetőségeket felmérve, várja minél több kolléga érdeklődését és aktív részvételét a szekció elindításában és felvirágoztatásában.
Mi a fitoterápia ?
Növénnyel vagy annak részeivel (nem gyógyszernek minősülve), fitofarmakonokkal: izoláltan vagy több anyag keverékével, betegségek vagy zavarok kezelésére, megelőzésére szolgáló terápiás eljárás.
A fitoterápiás szerekkel szemben támasztott elvárások (megfelelő minőségi-, hatékonysági-, ártalmatlansági szempontok), kevesebb mellékhatásuk legyen, mint a hagyományos gyógyszereknek.
Különös összetételük befolyásolják a közérzetet.
Nem alternatíva, hanem a természetes gyógymódok kiegészítő, vagy adjuváns kezelését teszi lehetővé.
A fitoterápia különleges terápiás irányzat, a természettudományos medicina része.
A fitofarmakonok , nem egyszerű dózishatással bírnak, két ható tényező találkozása (a növényi- és az emberi organizáció), szemben pl. a kemoterápiákkal, megkülönböztető jellegű.
Kiválóan lehet öngyógyszerelésre alkalmazni.
Gyógynövénnyel helyettesíthetők pl. a tranqvillánsok, a szedatívumok, a hypnotikumok, stb.
A gyógytea elkészítés szertartás is egyben.
Mi a fitoterápia célja?
A megzavart testfunkciók kauzális, lehetőleg direkt, kísérletileg megalapozott EB alapon reprodukálható befolyásolása.
Egy kis gyógynövény történet
"Semmit nem találunk a legmodernebb gyógyszerek között, amelynek csíráját meg ne lelnénk az elmúlt idők gyógyszereiben"
Maximilien E.P. Littré
Gyógynövények története
Az Egészségügyi Világszervezet felmérései szerint a Föld népességének kétharmada - kb. 4 milliárd ember - elsődleges orvosságként, ma is gyógynövényeket használ. A régi idők orvosaival szemben alapvető elvárás volt, hogy ismerjék és használják a gyógynövényeket.
Amit 5000 évvel ezelőtt gyógynövényként ismertek, ma is az. Az egymástól több ezer mérföldre élő, függetlenül létező kultúrákban számos, hasonló felhasználású gyógynövény létezik; pl: angyalfű és édesgyökér (az európaiak, az ázsiaiak és az indiánok is a légzőrendszeri megbetegedésekre), komló és mentafélék (valamennyi kultúra gyomornyugtatóként), medveszőlőlevél (Európa, Ázsia, Amerika vizelethajtó), fehér fűz (minden kultúrában gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító). A 19. század folyamán éppen ezek a növénygyógyászati ismeretek vezettek a növényi kivonatok, majd a gyógyszerek előállításához.
A növényi gyógyítás négy fő tradicionális csoportba tagolódik; a kínai, az ayurvédikus (indiai), az európai (beleértve az egyiptomit és a görögöt is) és az indián hagyományokra.
Kínai növénygyógyászat
Sen Nang császárt tartják (ie. 3400 körül) az első gyógynövénykönyv - Pen Cao Csing - szerzőjének. A könyv 237 gyógynövényreceptet tartalmaz. Ez a könyv az évszázadok folyamán egyre bővült. 1590-ben Li Si Csen megjelentette 52 kötetes! művét, a Pen Cao Kang Mu -t (Gyógyító növények jegyzéke), amely mérföldkövet jelentett a gyógyítás terén, hiszen 1094 gyógynövényt és 11000 féle felhasználásukat közölte. A gyarmatosítás alatt a gyógynövény gyógyászat a háttérbe szorult, a kínai egészségügyi kormányzat 1949-ben kijelölte az új irányelveket; a tradicionális kínai és a nyugati medicina eredményeinek egyesítését. Ez a folyamat a mai napig tart.
Indiai gyógyászat, ayur (élet) - véda (tudás)
Az indiai növénygyógyászat egyidős a kínaival. Első írásos említése ie. 1200-ban, az első orvosi iskola és megalapítójának Punatvasu Atreya-nak a tevékenysége. A legősibb könyv a Rig Véda 67 gyógynövényt ír le. A 6. századtól az ayurvédikus orvoslás hatott az arab, a görög-római, a közel-keleti és az ázsiai orvostudományra is. India és Pakisztán lakosságának 70-80 %-át ma is ayurvédikus orvos kezeli.
Egyiptomi orvoslás
1874-ben a Luxor melletti Tombs - völgyben, Georg Ebers találta meg a legrégibb orvosi szöveget; 21 méter hosszú papirusz tekercs, ie. 1500 körül íródott, 1000 év orvosi történelmét írja le. 876 gyógykészítményt és több mint 500 növényt sorol fel, ezek 1/3-a ma is használt gyógynövény (kömény, szennalevél, kakukkfű, lenmag, fokhagyma, stb.). Ie. 500 körül az egyiptomi herbalistákat tekintették a legjobbaknak, Rómától - Babilonig az uralkodók orvosai voltak (tudásra vágyó orvosok is - pl. Galenus - Pergamonban és Alexandriában tanultak).
Európai növénygyógyászat
Az első valódi botanikus orvos a görög-római Dioszkoridész (isz. 1. sz.) volt. A 78-ban megjelent "De Materia Medica " című művében 600 gyógynövényt tárgyal. Könyve 1500 éven keresztül a herbalisták alapműve volt. A római birodalom hanyatlása után a bencés kolostorok lettek a gyógynövény előállítás központjai, ők terjesztették el azt az arab szokást, hogy a növényeket alkoholban áztassák, a gyógylikőrök is innen erednek. A legkiemelkedőbb bencés herbalista apáca főnökasszony a bingeni Hildegard volt (1098-1179). Őt még nem érintették a boszorkány üldözések, melyek később kezdődtek és a növénygyógyászatot is 350 évre visszavetették. 1450-től, a könyvnyomtatás elterjedésével, fűveskönyvek sorozatai jelentek meg. Az angol Nicholans Culpeper "Teljes fűvészkönyv"-e, 1652-től több mint 100 kiadást ért meg, csak a Biblia és Shakespeare művei múlták felül.
Újvilág
A kezdetben lenézett indiánoktól a telepesek számos gyógynövény recepturát átvettek a gyulladások, a láz, a sebek, stb. kezelésére. Legnagyobb alakja Samuel Thomson volt (1760-1843). A növénygyógyászat tömeges elterjesztésével szembekerült kora orvosaival, akik jószerivel csak érvágást, hashajtást és higanyos kezelést alkalmaztak. Az 1820-ban megjelent hivatalos "Amerikai gyógyszerkönyv"- ben, már a felsorolt kezelések 2/3-a növényeken alapult.
A huszadik század
A növényi készítmények jelentősége a 20. század évtizedeiben csökkent. Nem az egyes gyógyszerek vesztettek értékükből, hanem a szintézis útján előállított készítmények terjedtek el. Azonban az új lehetőségek megjelenésével párhuzamosan egyre gyakoribbá váltak a nem kívánt mellékhatások, allergiák. A hetvenes évektől kezdve ismét növekszik a gyógynövények jelentősége, egy külön iparág alakult ki és számos új alkalmazás is megjelent a növénygyógyászatban.
Kínai gyógynövény terápia
A kínaiak hisznek abban, hogy képesek megérteni és megfigyelni a természeti világot, és hogy az egészség és betegség a természetben uralkodó rend szabályainak van alávetve.
A régi kínai gyógyszerkönyvek leírói között voltak csillagászok, geológusok, mágusok, technológusok, okkult művészetekben járatos emberek is, az orvosokon, gyógyszerészeken kívül.
Már a "Matéria Medica Alapkönyve" c. írásban a gyógyszereket, az íz ( amely 5 féle; édes-keserű, savanyú, sós, csípős, pikáns - ahogyan érzékeljük a szánkban), a hőmérsékle t (5 féle; forró, meleg, hideg-hűvös és semleges, - milyen módon hat a gyomorban és a bőrön; melegít vagy hűt ), a toxicitás és a terápiás felhasználás alapján írták le. Később belevették a gyógynövények kombináció it, reakcióin ak leírását, funkcióit, elsődleges klinikai alkalmazását , felhasználás és elkészítés módját is.
A fejlődés két módon érték el a kínai gyógynövény alkalmazás területén; újraértékelték a régi gyógynövényeket, és az indikációit kibővítették, valamint kapcsolatot teremtettek a HKO elmélete és a növények tapasztalat útján megismert terápiás hatásai között.
Alkalmaznak olyan leírásokat is hogy, milyen módon fejtik ki funkcióikat az adott gyógynövények a hatásuk létrehozásában, ezek szerint:
- eloszlatnak valamit (az ártó tényezők valamelyik fajtáját: hideget, meleget stb.).
- pangást oldanak (a meridiánok keringésében levőt, a vér útjában levő pangást stb.).
- serkentenek valamilyen élettani funkciót.
- hashajtóhatásúak,
- a szervezetben bent rekedt kóros váladékokat (takony, izületi folyadék stb.) feloldja, elfolyósítja,
- összehúzó hatást fejtenek ki,
- szárítanak,
- nedvesítenek.
Kapcsolatot állapítanak meg a gyógynövények és az általuk használt 5 elem-fázis; fa, tűz, föld, fém és víz, között.
Megkülönböztetik a hatás szempontjából, hogy a HKO szerint milyen fajta kórlefolyásra hat; külső-belső, hideg-meleg, többlet-hiány, vagy a jin-jang elváltozások.
Művészi szinten válogatja össze a gyógynövényeket abból a célból, hogy milyen terápiás hatást váltson ki, minimálisra csökkentik a mellékhatást és a toxicitást.
Általában több sajátosság figyelembevételével állítják össze a különféle gyógynövény kombinációkat:
- kölcsönösen kiegészítik egymást,
- egymás hatását erősítik, fokozzák,
- ellenhatást fejtenek ki,
- elfojtást okoznak,
- antagonisztikus hatásúak,,
- inkompatibilisek,
- egyszerű hatásmechanizmusúak.
Érdekes hierarchikus felosztást is alkalmaznak:
- Úr : a fő terápiás hatásért felelős gyógynövény,
- miniszter vagy munkatárs , aki fokozza, ill. segíti az előző kategóriát,
- szárnysegéd , akik a következő funkcióból egyet vagy többet látnak el: a kísérő szimptómákat kezeli, a fő alkotóelem toxicitását mérsékli, az urak vagy miniszterek segítése a fő terápiás hatás elérése céljából, vagy más módon történő segítségnyújtásban,
- a hírnökök : a többi alapanyagot a megfelelő, specifikus csatornába vagy szervbe vezetik, vagy azon fáradoznak, hogy összhangba hozzák a hatásukat,
- vannak olyan receptek, amik csak urat, vagy csak minisztert tartalmaznak.
Egyéb gyógyszerelési lehetőségek
Vannak olyan receptek:
- Amelyben egy komponensnek több funkciója is van,
- Súlyos betegségekben alkalmazzák a patológiás folyamat támadását,
- Valamilyen élettani tevékenységet megerősítenek,
- Biztosítják a meridiánok normális irányú keringését, ha a fel-leszállás felborult,
- Összehúzó hatást fejtenek ki,
- Szétszórnak valamilyen ártó hatást,
- Az adagolásukkal megoldják azt, hogy egy terápiás stratégiának a specifikus aspektusait hangsúlyozzák, vagy ellenkezőleg elhanyagolják (pl. könnyű-nehéz, mérsékelt, szelíd),
- Az adagolás mértékénél figyelembe veszik a betegség súlyosságát,
Ami eltér a NYO-tól az, hogy a HKO-ban, a kínai orvos "szakszerűbben" tudja figyelembe venni a gyomor meridián állapotát, ami nagymértékben befolyásolja az elérhető hatást (pl. képes-e felszívódni, milyen módon stb.).
A kínai módszer nagymértékben meg tudta őrizni az elméleti és gyakorlati gyógynövény-terápiát.
